Programok 2021-2022

 

A Vadászati Világkiállításon jártunk

 

A Fátyol iskolaprogram keretében iskolánk 7 és 8. osztályos tanulóival október 8-án ellátogattunk a Vadászati Világkiállításra. Péntek reggel hideg, esős napra ébredtünk, de ez sem szegte kedvünket, hisz végre együtt lehettünk, felszabadultan, vidáman útra kelhettünk, az iskola falain kívül töltöthettünk egy napot. EGYÜTT. Erre az utóbbi időkben ritkán volt alkalmunk, hisz az elmúlt 2 év teljesen átalakította a közösségi, szabadidős tevékenységeinket. Bíztunk benne, hogy a majdnem 3 órás út során az időjárás is változik, és a nap is kisüt. Kívánságunk teljesült, és ahogy közeledtünk Budapestre, kitisztult az ég. Már csak egy kis rövid vonatozás és gyaloglás várt ránk, és meg is érkeztünk a Hungexpo területére, ahol első programként egy 2 órás vezetésben volt részünk.  A minket vezető Zita néni mindegyik épülettömbben bemutatta az ott felállított érdekességeket. Így megtekinthettük a Magyarországon honos vadak preparátumait, Magyarország jellegzetes vizes élőhelyeit és élővilágát, kontinensek szerinti vadakat, fegyvereket, 5000 trófeát, élő sólymokat, réti sast és sok más érdekességet. A közös vezetés után kb. 2 és fél órát tölthettek a gyerekek még a kiállítás területén, ahol érdeklődési körük és igényeik szerint végigjárták a pavilonokat, állatokat simogathattak, sőt még különböző ételeket is kóstolhattak.

 A nap végén egy közös fotóval köszöntünk el a kiállítástól, és indultunk haza. Szép és vidám napunk volt.

Bízunk benne, hogy a jövőben több ehhez hasonló közösségépítő, szép élményekben lesz részünk.

Brunner Anita

 

 

 

 


 

„A zene az kell, mert körülölel…”

Zenei Világnap a Pellérdi Általános Iskolában

 

Van, aki énekel, van, aki csak hallgatja a zenét, de van, aki hallgatja és dalolja is. Van, aki szeret énekelni, van, aki azt mondja nem, de magában mégis sokszor dalra fakad, ha azt nem is vallja be mások előtt. Minden ritmus, hang, ami lüktet életünkben, bennünk, a lelkünk mélyén, az mind zene. A belső hangok szimfóniája, ami hol fényes harmónia, hol csalóka hangok árja, hol a nehezen megérthető és feldolgozható valóság akusztikus világa. Mégis ez mind zene, mert lüktet, átölel, elringat, megvigasztal, táncra hív, elszomorít, vagyis elrepít a valóságból,  érzelmeket kelt bennünk. A legtisztább emberi érzéseket.  Érezzük minden porcikánkkal. Szinte együtt lélegzünk vele. Ott muzsikál a lelkünk legféltettebb bugyraiban.

 Egy személyes vallomással tartozom. Az én életem minden percét átitatta, s átitatja a zene. Immár 64 éve. Ez még nem lenne önmagában nagy hír, de én kiválasztottnak érzem általa magam, mert olyan hivatásom lehet, ami már évtizedek óta boldogsággal tölt el. Én átdaloltam az egész életemet. Legtöbbször a gyerekekkel. Azt hittem azonban, hogy ennél nagyobb boldogság már nem is érhet, de tévedtem. Idén több mint 30 gyermek jelentkezett az iskola kórusába! Van-e ennél nagyobb boldogság egy tanár számára? Higgyék el, nincs! Az együtt töltött percek kimondhatatlan örömmel töltenek el!

Az iskolában nemrég ünnepeltük ezt a csodálatos napot. Népdalokkal, kánonnal, közös énekléssel, valamint Hamburger Anti bácsi fergeteges előadásával. Anti bácsi a hangszerek varázslója volt. Mesélt nekünk gyermekkoráról, a mai időkről, közben meg játszott, hol harmonikán, hol szaxofonon, hol klarinéton. Magával ragadó élmény volt! Köszönjük neked Anti bácsi!

Nemegyszer hallottam a felnőttektől, gyerekektől azt a „bölcs” kijelentést, hogy nem értik, miért olyan jó az éneklés? Mi a hasznunk belőle? (Megjegyzem, hogy biztos, hogy mindennek kell legyen haszna? Anyagiakban mért haszna? Pontosan megszámolgató és kimutatható haszna? Nem hihetünk abban, hogy nagyobb és nemesebb értékek is vannak, amik gazdagítanak bennünket? Biztos, hogy minden csak pénzben mérhető?) Kodály az egész embert kívánta a zene által nevelni, nemesíteni. Van, aki valóban felesleges dolognak tartja. Tisztelem az érzésüket, de ennyi év tapasztalatából biztosan állíthatom, hogy nincs igazuk. Talán őket még nem érintette meg a zene varázsa. Nem jött az a bizonyos ihletett pillanat. Pedig „a zene az kell, mert körülölel…” Kell-e több az embernek (főleg a mai világban) fogódzóként, hogy élni, létezni tudjon? A zene velünk, bennünk él. Elkísér a bölcsőtől a sírig. Élhetővé teszi a hétköznapokat, bearanyozza az ünnepeket. Jobb életünk lenne, ha hónapokra elhallgatna minden zenei eszköz? Játsszanak el ezzel a gondolattal! Ugye nem. Nem bírnánk sokáig élni zene nélkül. Még egy óráig sem. Szürkék, unalmasak lennének a hétköznapok. Emberi létezésünk legfőbb megjelenése veszne el ezáltal. Nem lenne, ami érzéseinket megfogalmazná, megerősítené. Érzések nélkül pedig az emberi létezés már nem is lenne emberi. Az érzések tesznek bennünket igazán emberré.

 Van, aki tehetséges, pénzt is keres vele. Van, aki csak hallgatja, s van, aki szerencsés. Velem együtt kiválasztott, mert dalolhatja is. Magában, otthon, az autóban, munkavégzés közben, a kórusban. Hatalmas erő ez, kimondhatatlan összetartozást, életigenlést jelent. Ez pedig ajándék. A mai idők legbecsesebb ajándéka! Ne engedjük elveszni!

Makra Melinda néni

 


 

Folytasd a mesét és adj címet neki!

 

A népmese napja alkalmából meseíró pályázatot hirdettünk felsőseink körében. Egy klasszikus mesekezdést gondoltak tovább gazdag fantáziával diákjaink.

Mi kell ahhoz, hogy valaki mesét tudjon írni? Papír, ceruza és jó fantázia? Azt gondolom, hogy ennél sokkal több! A jó meséhez a szárnyaló fantázia mellett kell, hogy a meseíró képes legyen megálmodni egy olyan világot, melyben bármiből és bárkiből lehet mesehős, tudja ezt a világot szavaival színesre festeni, megtalálja helyét ebben a történetben, mert csak így lesz a mese könnyed, gördülékeny, izgalmas és tanulságos. A jó mesében varázserő van, ami lehetővé teszi, hogy jól szórakozzon nem csak az, aki olvassa vagy hallgatja, de az is, aki megírja. Hiszek a mesék varázslatában, hiszem, hogy a mese elrepíthet oda, ahol az álmok valóra válnak, ahol jót lehet játszani, ahol távoli gondolatok is találkozhatnak, mert a mese összeköt.

A „mesemagot” a szülők, nagyszülők elültették a gyermekek szívébe, mi ezzel a játékkal szeretnénk nevelgetni, gondozni azt, hogy majd felnőttként meseíróink tovább tudják mondani történeteiket gyermekeiknek. Szeretném hinni, hogy ezzel a kezdeményezéssel is tettünk azért, ami e nap célja – hogy a népmesék fennmaradjanak és a bennük élő bölcsességek tovább hagyományozódjanak.

Szívből kívánom, hogy a most megjelenő két mesevilágban a kisebbekkel együtt a felnőttek is merüljenek el, pihenjenek meg, kapcsolódjanak ki! A történeteket folytatjuk!

Csernik Szende székely mesemondó hölgy azt mondja, hogy: „a mese gyógyír, a mese játék, a mese csoda, a mese hit, a mese lélek, mosoly mindenki lelkére.”

Mosolyogjunk :)

 

Jégkristály, a hegyek leánya

 

Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren, az Üveghegyen, sőt még a Jéghegyen is túl, volt egy kis falu a hegyek között. Itt élt egy szegény ember a családjával. Már évek óta rossz volt a termés, az egész falu éhezett. A szegény ember törte a fejét, mitévő legyen, hogyan adhatna a gyerekeinek enni.

Történt egyszer, hogy a szegény ember 15 esztendős, talpraesett lánya így járult szülője elé:

-       Édesapám, engedjen el engem a hegyek közé! Talán találok valami eleséget. Nem nézhetem tétlenül az emberek szenvedését!

Hát, mit tehetett, mit nem a szegény ember, elengedte gyermekét. Legalább eggyel kevesebb éhes száj! – gondolta magában.

A nagylány, Jégkristály, hamuban sült pogácsa helyett szerény batyut készített magának, majd megindult.

Fürgén kerülgette a gránit sziklákat, amelyek a hegy tövében hevertek már évszázadok óta. Mikor már elég magasra jutott, elkezdett eleség után kutatni. A legmeredekebb helyeken is úgy mozgott, mint egy gímszarvas. Amint így szökdécselt, az egyik bokorcsoportban valami vöröseset pillantott meg. Nagyon megörült, mert azt hitte, hogy málnabokorra lelt. Azonban, amikor odament, egy vérző lábú farkaskölyköt talált ott. Ha hozzáért, akkor az állat nyüszített és karmolt.

-       Ejnye, te kis butus, nem bántalak! – mondta neki kedvesen, miközben bekötözte a sebét.

Erre a farkaskölyök felpattant és meglódult. A lány pedig utána. Az állat az egyik bokorban hirtelen eltűnt. Ekkor Jégkristály közelében váratlanul megszólalt egy hang:

-       Üdvözöllek hegyek lánya! Tudom mi járatban vagy, ám célod eléréséhez nagy áldozatot kell hoznod!

A lány tudta, hogy mire gondol a hang, letérdelt és várta sorsát. Nem áldozat, hanem küldetés volt számára népének megmentése az éhhaláltól.

Eközben a falu népe egyre jobban szenvedett a nélkülözéstől. Ebben a pillanatban hatalmas robajt hallottak a hegyek felől. A szegény ember felkiáltott:

-       Magasságos Isten, az égben! Ez egy hatalmas lavina morajlása!

Ekkorra már eluralkodott a pánik a falusiakon. Felkészültek a legrosszabbra, de hógörgeteg helyett ínycsiklandozó ételek omlottak rájuk. Mindenki örült! Az emberek a mai napig nem tudják, hogy történhetett meg ez a csoda, csak a szegény ember szíve szorul össze minden esztendőben azon a napon, amikor ez a varázslat megismétlődik.

Aki nem hiszi, járjon utána!

A mesét írta: Faluközi Eszter 6. osztály

 

Az éhező szegény ember és a vega sáskák

 

Hol volt, hol nem volt, az Óperenciás-tengeren is túl, még az Üveghegyen is túl, volt egy kis falu az erdők alján, a hegyek között. Itt élt egy szegény ember a családjával. Már évek óta rossz volt a termés, az egész falu éhezett. A szegény ember törte a fejét, mitévő legyen, hogyan adhatna a gyerekeinek enni.

Történt egyszer, hogy erdőjárás közben megpillantott egy nyuszit, akinek beszorult a lába két farönk közé. Megörült a szegény ember, összefutott a nyál a szájában, arra gondolt, hogy milyen jó vacsorájuk lesz ma! Mikor megfogta az állatot, az váratlanul megszólalt:

-       Mielőtt megeszel, hallgass meg te szegény ember! Ha kiszabadítasz és elengedsz, én egy olyan utat mutatok neked, aminek a végén szemed, szád tátva marad, mert annyi élelmet találsz ott!

A szegény ember hitte is meg nem is, töprengett egy picit, aztán megfogadta a nyúl tanácsát és elengedte. A nyuszika a legközelebbi ösvény felé vette az irányt, a szegény ember utána. Mentek-mendegéltek hegyeken-völgyeken, hét határon át, az ember már alig bírta az iramot, mire a nyuszi megállt és elégedetten így szólt:

-       Megérkeztünk!

A szegény ember körülnézett és kétségbe esett, mert egy tölgyfán kívül nem volt előtte semmi, sehol a beígért eleség. Aztán, ahogy alaposan szemügyre vette a tölgyfát, megpillantott azon egy kisajtót. A nyúl biztatta:

-       Menj be, ott megtalálod, amit ígértem!

A szegény ember bátran, nagy lendülettel benyitott, de a merészség nem tartott sokáig, mert elkezdett zsugorodni, mígnem akkora nem lett, mint Törpefalva lakói. Azt vette észre, hogy Törpefalván gabonából van bőven, de a húsféléket óriás sáskák lakmározzák. A király is tehetetlenül nézi, hogy a sáskák sakkban tartják a királyságot, egyre több téliszalámit követelnek, de már egy karikát sem találni az egész birodalomban.

A szegény ember is megijedt a sáskajárás rohamától és ijedtében felajánlotta az állatoknak a maga különleges ebédjét. Elővett tarisznyájából egy nagy kígyóuborkát, lekanyarított egy szép szeletet és átnyújtotta a sáskáknak. Azok megörültek, hogy pont olyan szép színe van ennek a szaláminak, mint nekik, és jóízűen, lelkesen elfogyasztották. Azóta vegák a sáskák.

Így menekült meg Törpefalva a sáskajárástól. A király hálája jeléül egy olyan kosarat ajándékozott a szegény embernek, amiből az enni-innivaló sosem fogy ki.

            A szegény ember megköszönte az ajándékot, örömmel tért haza falujába, ahol nagy lakomát csaptak. Még most is esznek, ha ki nem pukkadtak.

A mesét írta: Micsák Emese 6. osztály

 


 

A magyar népmesenapja a Pellérdi Iskolában

Benedek Elek, a magyar népmese-kutatás egyik legkiemelkedőbb alakjának „Magyar népmesék” című könyvén ez olvasható: „Talán kevesen tudják, hogy a magyar népköltészet a világ leggazdagabb mesekincsével rendelkezik”. A feldolgozott magyar népmesék száma már 1982-ben meghaladta a 10 ezret.

.Mi a mese? Eredetileg egy rövid történet a régmúltból, amikor a világ még mágikus volt.

A népmesék alapigazságokat fogalmaznak meg. Segítenek értelmezni a világot, alapvető emberi élethelyzetekre nyújtanak útmutatást. „Miért vagyok a világon? Mi az élet és mi a halál? Hogyan lehetek boldog? Mi közöm van a körülöttem élőkhöz? Mi közöm van az éghez és az Égiekhez? „A meséken keresztül birtokba lehet venni a világot” – foglalja össze Boldizsár Ildikó Meseterápia című könyvében. Meséink a fantasztikus és a realisztikus elemek harmonikus egyensúlyára építkeznek.

A magyar népmesék cselekvésre sarkallnak, az életrevalóság technikáit tanítják meg.  Kívülről jövő megváltást nem lehetséges, azt tanítják, hogy a megoldás az egyéni küzdés és megszabadulás útján keresztül lehetséges. Fontos, hogy erkölcsi parancsokra, szilárd értékrendre tanít. Megmutatja, hogyan boldogulhatunk az élet útvesztőjében. Életrevalóságunk titkát a mesékben találhatjuk.

Tanulóink jó úton járnak, hiszen, minden évben egy hónapon át foglalkoznak a mesékkel. A nagyobbak meséket is írtak Balogh Edit tanárnő segítségével. A kisebbek kifejezőeszköze inkább a rajz. Idén is rajzversenyt hirdettünk, népmese témában. Ennek eredményhirdetése a Zene Világnapi megemlékezéskor történt. Ahogy a mese, úgy a zene is nélkülözhetetlen „szellemi”, lelki táplálék a számunkra.

Eredmények:

Felsős tanulók: 

1. Faluközi Eszter

2. Szaklajda Fanni

3. Petrovics Lili és Nagy Virginia

Alsós tanulók:

1. Gergely Csenge és Szabó Izabella (Gyód)

2. Halasi Julianna, Balán Réka és András Emília (Gyód)

3. Kiss Dóra és András Tamira (Gyód)

Különdíjasok:

Horváth Jázmin, Dudás Miró, Maráth Dorka, Antal Alexandra, Schmidt Kira, Aman Olívia, Csonka Mónika, Várnai Viktória.

A jutalmakat Villányiné Stáhl Márta intézményvezető helyettes adta át. A pályázatok elbírálói: Katicsné Somogyvári Ildikó és Kling László gratulálnak a szép munkákhoz, melyek megtekinthetők az iskola aulájában.

Pellérd.2021.10.07.

Balogh Edit

 


 

Október 6.

 

Október 6-át 2001-ben nyilvánította a kormány a magyar nemzet gyásznapjának. A forradalom és szabadságharc leverése után 1849-ben ezen a napon végezték ki azokat a tábornokokat, akik a császári hadseregből kilépve a magyarok mellé álltak a szabadságért folytatott küzdelemben. Az aradi vértanúk - Aulich Lajos, Damjanich János, Dessewffy Arisztid, Kiss Ernő, Knezich Károly, Lahner György, Lázár Vilmos, Leiningen-Westerburg Károly gróf, Nagysándor József, Poeltenberg Ernő, Schweidel József, Török Ignác, Vécsey Károly gróf - mellett e napon végezték ki Pesten Batthyány Lajost, az első független felelős magyar kormány miniszterelnökét is.

Iskolánkban az 5. osztály által előadott műsorral emlékeztünk a hősökre, akik Magyarországért áldozták életüket. Mártírhaláluk a jelképe annak a küzdelemnek, melyet a magyar nép évszázadokon át folytatott nemzeti függetlensége megteremtéséért.

 

Káplárné Nagy Ágnes

 


 

Iskolakirándulás 2021

 

„Ez jól esett!” - lehetett volna idei iskolakirándulásunk szlogenje ez a kétértelmű mondat, amellyel viccelődtünk egymás között némi keserű szájízzel. Szeptember 30-án kifogtuk a hónap legrosszabb időjárását és szemerkélő esőben látogattunk el Bajára a Magyarországi Németek Általános Művelődési Központjába és Pörbölyre az Ökoturisztikai Centrumba. A délelőtti és délutáni programokat kétfelé osztottuk el, két-két busszal érkeztünk a helyszínekre.

A mi buszunkban harmadikosok és nyolcadikosok utaztak együtt, Bajára a negyedikesekkel és a hatodikosokkal érkeztünk. Amíg ők a német iskolába látogattak, addig mi a Türr-kilátóhoz gyalogoltunk. A Duna és a Sugovica összefolyásánál található kilátó Miskolczy Ferenc és Nagy András tervei alapján készült 1938-ban. Türr Istvánnak állít emléket, aki 1848-as szabadságharcos volt. Az ő nevéhez fűződik a Korinthoszi-csatorna építése is. Halálának 30. évfordulóján adták át a kőből készült, kör alapú, oszlopos építményt. Gyönyörű panoráma tárult elénk, amikor megmásztuk a meredek lépcsősort! A közelben lévő remek játszóteret hamar birtokba vették a gyerekek, nagyon jót játszottak.

Ezt követően visszamentünk az MNÁMK kollégiumának épületébe, ahol már várt bennünket Emmert József tanár úr, aki az intézményegység vezetője. Megtudtuk tőle, hogy mi az Ulmer Schachtel és megnézhettük a német tanösvényt. Az Ulmer Schachtel/ulmi dereglye egy lapos folyami hajó, amely a dunamenti svábok 18. századi kivándorlásának szimbólumává vált. Nevét egy korabeli stuttgarti képviselőnek köszönheti, aki az Ulmban gyártott dunai hajókat egyszerű felépítésük miatt doboznak (Schachtel) nevezte. Ulmban ezeket a hajókat „Ordenare”-nak hívták, mert 1712 óta „ordinari” azaz menetrendszerűen közlekedtek Ulm és Bécs között. Fantasztikus látvány volt a hajó építésének folyamatát látni a felvételeken és a hajó belsejében kialakított tanteremben élmény volt hallgatni a történeteket. Ezután indultunk el a tanösvényen, amely a magyarországi németek közösségeit mutatja be nyolc állomáson keresztül:

1. „El, s tova” (betelepülés, közösségalkotás)

2. „Otthon, édes otthon” (család)

3. „Együtt” (faluközösség)

4. „Semmiből semmi sem lesz” (gazdasági közösségek, munka)

5. „Svábul és németül” (nyelvközösség)

6. „Isten a kezdet és a vég” (vallási közösségek)

7. „Magyarországi német vagy, vállald!” (modern közösségi formák, szervezetek)

8. „Hogy folytatódjon” (jövő)

Büszkeséggel töltött el, hogy a gyerekek megszólaltak németül, tudták a kérdésekre a válaszokat.

Utolsó helyszínünk a Pörbölyön található Ökocentrum volt, ahol a várva várt vonatozás következett. A kisvasút megállóiban tanösvények voltak, amelyek közül a Lassi nevű hely a Duna szabályozása előtt átkelőhely volt, a csárdában a környékbeli hajósok, halászok, kereskedők találkoztak. A közelben található egykori dunai öbölbe a jégzajlás elől vontatták be a hajómalmokat teleltetni. A gyerekbarát erdei pihenőparkot a rossz idő miatt sajnos nem tudtuk kipróbálni. Kárpótolt bennünket, hogy láttunk vaddisznókat, szarvasokat, őzeket. Végül zuhogó esőben vettünk búcsút a kisvasúttól, és örömmel ültünk be a meleg autóbuszba. Élményekkel gazdagon tértünk haza, és reméljük, hogy jövőre az időjárás is kegyes lesz hozzánk.

Köszönjük a szülőknek, nagyszülőknek a támogatást, hiszen nélkülük nem valósulhatott volna meg ez a program! Külön köszönöm Hamburger Antal tanár úrnak, hogy sikerült megszerveznünk ezt a kirándulást és kollégáinknak, hogy segítették munkánkat!

Juhászné Kernya Andrea

pedagógus

 


 

Országos pályaorientációs mérés Iskolánkban

 

Ebben a tanévben iskolánk szeptember 28-án bonyolította le az Országos pályaorientációs mérést nyolcadik osztályos tanulóink részvételével. Ez a mérés egyfajta segítségnyújtás a pályaválasztás előtt álló diákjaink számára. Az Oktatási Hivatal pályaválasztást segítő webes alkalmazása irányt mutat a tanulóknak azzal, hogy a célzott kérdéssor segítségével, melyet online töltenek ki, azonnali visszajelzést, javaslatokat kapnak továbbtanulási lehetőségeiket illetően. Nem konkrét iskolát jelöl meg a rendszer, hanem ágazatokat javasol, melyekben több szakma közül választhatnak, tájékozódhatnak a gyerekek. A kitöltést az iskola informatika tantermében végeztük el, az eredményeket kinyomtatva mindenki megkapta. Mivel ez egy kilenc oldalas dokumentum, az értelmezéshez, elemzéshez segítségül hívtuk Purger Valéria pályaorientációs tanácsadót a Pécs-Baranyai Kereskedelmi és Iparkamara részéről. Segítségével mindenki megtudhatta, milyen erősségei, gyengeségei, fejlesztendő és fejleszthető kompetenciái vannak, melyek az álláspiacon mérvadóak. Ez a kedd minden bizonnyal hasznos volt, akár már volt továbbtanulási elképzelés, akár nem. Felajánlásként az egyéni tanácsadás lehetőségét is biztosította vendégünk, akinek ezúton is köszönjük a segítséget. Reméljük, hogy tanulóink kihasználva lehetőségeiket sikeresek lesznek a továbbtanulás most még talán távolinak tűnő világában.

Keresztély Renáta

pályaválasztási felelős

 


 

Hulladékgyűjtés

 

 

Az idei tanévben is megrendeztük az őszi hulladékgyűjtést. Ez a program már szinte hagyománya intézményünknek.

Az őszi hulladékgyűjtésre szeptember 27-én került sor. Tanulóink, és szüleik nagy lelkesedéssel hozták papírhulladékot, melyet a BIOCOM kihelyezett konténerébe pakoltak be a gyerekek. Ebben az évben külön gyűjtöttük a kartonokat, színes újságokat, valamint a „fekete-fehér” újságokat.

A hivatalosan gyűjtött papír tömege 1648 kg volt, melyért intézményünk 20.190 Ft-ot kapott.

Alsó tagozaton a 4. osztály, felső tagozaton a 8. osztály tanulói hozták a legtöbb papírt. Mindkét osztály jutalomban részesül.

A tanév során – amennyiben lehetőség lesz rá – nyár elején tervezünk ismét papírgyűjtést.

 

Makai Andrea

Öko- munkaközösség

 


 

Magyar Diáksport Napja

 

A magyar ötletből létrejött Európai Diáksport Napja az európai sportesemények csúcstartója, melynek keretében a legtöbb gyerek egyszerre sportol.

A projektvezető Magyar Diáksport Szövetség az Európai Unió mozgásösztönző tevékenységének zászlóhajója: elkötelezettek az iránt, hogy minél több országban szóljon szeptember utolsó péntekje az egészségtudatosságról és a minőségi testmozgásról.

A kezdeményezés nagy múltra tekint vissza: tizennégy éve indult el Magyarországról a Magyar Diáksport Napja néven.

2015-ben szervezték meg először az Európai Diáksport Napját – mintegy pilotprojektként – Bulgária és Lengyelország csatlakozásával, majd a következő évben már húsz ország vett benne részt.

Azóta folyamatosan nőtt a résztvevő országok és a partneriskolák száma. 2019-ben negyvennégy országban 3-3,5 millió gyerek sportolt az Európai Diáksport Napján. Ráadásul már valódi globális sporteseménnyé vált, Európán kívüli országok – pl. Makaó, Hon kong, Chile, Kenya is – a csatlakozók között vannak.

A 2020/2021. tanévtől már hivatalosan is témanapként jelenik meg a Magyar Diáksport Napja. A Pellérdi Általános Iskolában szeptember 24-én zajlottak a diáksport naphoz tartozó események. Minden osztály vállalta, hogy testnevelés óra keretében lefutja a 2021 métert. A tanulók lelkesen álltak rajthoz, és állóképességüknek megfelelően küzdötték le a távot. Volt, aki megállás nélkül, néhányan egy-egy pihentető sétával fejezték be a távot. Osztályonként a leggyorsabb tanulók jutalomban részesültek.

A rendezvény nagy sikert aratott a tanulók körében.

 

Vedelek Mihály

 


 

Tanévnyitó - 2021/2022-es tanév

 

Tisztelt Ünneplők!

Hiába dőltek meg a hőmérsékleti rekordok a trópusi éghajlatot idéző napokon – ez a nyár is véget ért. Gyorsan csomagolt az augusztus és búcsúzás nélkül, szinte észrevétlenül hagyott itt bennünket a vakáció. Bizonyára sokaknak az első próbatétel a szeptemberi reggeli felkelés lesz. Aztán ezt az első próbatételt követi majd a többi. Az iskolacsengő munkára szólít tanárt és diákot, hivatásunk parancsa szerint elkezdődik a tanítás, a tanulás, a jövőre való felkészítés régtől örökölt hagyománya szerint.

 

Kedves Elsős Diákjaink!

Nyár elején elköszöntetek az óvodától, a játszótársaktól, az óvó néniktől, dadusoktól. Kinőttétek a székeket, alacsonyak lettek az asztalok, s bizonyára már kíváncsiak vagytok egy másik világra. Hamarosan már táskával vár benneteket az iskola, szólítanak a tanító nénik és üdvözöl majd dallamos csengőnk is. Anna néni és Kati néni szeretettel vár benneteket.

Biztos vagyok benne, hogy tanító nénitek segítségével könnyedén tanuljátok meg a betűket, játékosan fedezitek fel a számokat és megannyi örömteli percet fogtok átélni itt a pellérdi iskolában. A két kezeteket egyszerre ketten fogják majd. Egyik oldalon a tanító nénitek, másik oldalon a szüleitek. Kívánok nektek az egész tanévhez sok kitartást, szorgalmat, türelmet és megannyi örömteli pillanatot!

 

Kedves Elsős Szülők!

Köszönjük, hogy ránk bízták legnagyobb kincsüket, a gyermeküket!

Tudom, az iskolakezdés megváltoztatja a családok életét, különösen ott, ahol először megy a gyermek iskolába. A korai kelés, a leckék kikérdezése…Arra kérem Önöket: hogy bízzanak gyermekeikben, és bíztassák őket, hogy – Menni fog!

Kérem, hogy bízzanak kollégáim szakmai tudásában is! Tanítóink mindent meg fognak tenni azért, hogy a rájuk bízott gyermekeik - ügyes, okos fiatalokká váljanak. Azt kérem Önöktől, hogy tartsák szorosan a kapcsolatot velük és az iskolánkkal. Merjenek kérdezni és bátran kérjék segítségünket, mi is így fogunk tenni.

 

Kedves nyolcadikosok!

Most ti lettetek iskolánk legnagyobb és legidősebb diákjai. Életetek egy igen fontos szakaszát zárjátok ebben a tanévben.  Nagyon mozgalmas, izgalmas és dolgos tanév vár rátok: ki kell választanotok azt az iskolát, ahol tovább szeretnétek tanulni és sikerrel fel kell készülnötök a felvételire. Kívánom, hogy ezeknek tudatában, egyre növekvő felelősségtudattal végezzétek munkátokat.

Mi ehhez minden segítséget meg fogunk adni, ti is adjatok bele mindent!

 

Kedves Diákok!

A balatoni és a pellérdi nyári táborok, a családi nyaralások után elindul az új tanév. Nem is oly rég, amikor az előző tanévet bezártam, számba véve az eredményeket, eseményeket, büszkén mondhattam, hogy eredményes tanévet zártunk. Büszkék vagyunk iskolánk jó hírére, eredményeinkre. Kívánom, hogy ez a tanév is legyen hasonlóan tartalmas, iskolai eseményekben és programokban bővelkedő. Az iskola tanárai támogatnak benneteket a tanulásban, a versenyekre való felkészülésben és sok élményt nyújtó programmal készülnek a tanévre. Az iskola nyújtotta lehetőségek kihasználásával-, szakkörök, tehetséggondozó csoportok, felvételi előkészítők, valamint a pedagógusok és szülők támogatásával sikeres tanévet élhetünk meg együtt. Szeretettel köszöntöm iskolánk új pedagógusait, Csiszárik Katalint, Klingl Lászlót, Korsós Annát, Nyers Katát, Ormai Bálintot.

 

Kedves Megjelentek, kedves pedagógus kollégáim!

József Attila szavait idézem: Kertész leszek, fát nevelek, kelő nappal én is kelek…

Ilyen fáradhatatlan kertésznek állítottak bennünket, pedagógusokat, hogy a kis csemetékből helyüket megálló, majdan termőre forduló fák növekedhessenek. Mi pedagógusok tudjuk, hogy mindenki más, máshogy értékes és fontos. A mi kertünkben nő gyümölcsfa: alma, körte, szilva; gyorsan lombosodó fűz, meggondoltan terebélyesedő fenyő, de mind-mind egy-egy ajándék. A kertészek pedig szeretettel munkálkodnak az érdekükben.

Az új tanév megnyitása előtt kérek mindenkit, hogy dolgozzunk együtt a közös célokért, közös akarattal! Törekedjünk arra, hogy minden ránk bízott csemete fejlődjön és bár az iskola alapvetően a tanulásról szól, fontos, hogy élményeket is adjon, hisz ezek azok, amelyek diákjaink összetartozás-élményét erősítik!

A kert ahol csemetéink növekedhetnek a megye egyik legszebb kertje, amely ma újabb épület együttessel gazdagodik. Hálás szívvel mondunk ezért köszönetet a terveket megálmodó polgármestereknek, korábbi intézményvezetőknek, a forrásokat biztosító tankerületnek, a támogatóknak, a pályázat íróknak, a tervezőknek, a kivitelezőknek és mindenkinek, aki hozzájárult intézményünk bővítéséhez.

Ígérjük, a jó gazda gondosságával óvjuk és védjük a ránk bízott kincset iskolánk minden igényt kielégítő gyönyörű épületét.

Az előttünk álló, kihívásokkal teli évhez jó hangulatot, kitartást és jó egészséget kívánok!

A 2021/22-es tanévet megnyitom.

 


 

Végre történik valami!

A világjárvány – tudjuk jól – mindannyiunk életét felborította. Nem volt ez másképp az iskola életében sem.

Éppen ezért mindenki izgatottan várta a híreket, hogy mikortól lehet végre rendezvényeket tartani, újra.

Bár a pellérdi iskolában év közben is számos esemény zajlik, az év vége közeledtével a programok számra egyre csak gyarapszik, bemutatkozik az iskola, gyereknap, pedagógusnap, papírgyűjtés és még sorolhatnánk... 

Végre megkaptuk a jelet, hogy ha nem is a megszokott módon, de tarthattunk gyereknapot. 

Izgatott ötletelésbe kezdtünk az SzM szülőkkel, hogy ha kevés pénzből is, - hiszen elmaradtak az SZM fő bevételei, a szülők-nevelők bálja - emlékezetessé tegyük ezt a napot a gyerekek számára.

Szerencsére lehetőségünk volt minden osztályban a legtöbb papírt behozó diákot jutalmazni egy-egy ajándékcsomaggal. Majd a tombola következett, melyet a nyolcadik osztályos diákok sorsoltak ki. Minden diáknak jutott kisebb-nagyobb nyeremény. Ez után a pedagógusok segítségével a gyermekek játékos feladatokon vehettek részt, a bátor próbálkozók édességeket kaphattak. 

Ebéd után a nyolcadikosok egy tánc kihívást teljesítettek, majd flashmob szerűen az egész iskola tanulóinak betanították a Jerusalema örömtánc kihívást, amiért tortát kapott az osztály. 

Ha már mindenki egybegyűlt, közösen szurkolhattak a megszokott tanár-diák focimeccsen, amin bár a tanárok elsöprő győzelmet arattak, mind a nézők, mind a játékosok nagyon jól érezték magukat. A gólkirályi címet Horváth Dávid tanár úr nyerte el, akinek egyúttal köszönjük a szervezésben nyújtott segítségét is. Ezúton is szeretném megköszönni az SzM anyukák egész éves segítségét, hogy mindig számíthattam rájuk, és azoknak a szülőknek a hozzájárulását, akik meglátták ennek az eseménynek a jelentőségét. 

Reméljük minden gyermek talált a napban valami olyan élményt, amire szívesen emlékezett vissza a nap végén.